„Nem jó ebben az országban nőnek lenni, nem jó itt gyereket nevelni és nem jó itt felnőni sem” – ezekkel a szavakkal invitáltak anyák napi tüntetésre különféle nő- és pedagógusszervezetek, mert valamiért nincs az a kétharmad, amelyiktől sikerülne rájönni, hogy se deprimáló mondatokkal, se pedig az átlagpolgár mindennapi tapasztalatait nem tükröző sommás üzenetekkel nem lehet mozgósítani, pláne bizonytalan vagy ellenoldali szimpatizánsokat szerezni. Épp érkezik haza a magyar nő az ovis anyák napjáról vagy felserdült csemetéje ballagásáról, dobálja ki a meghatódottságában telesírt zsebkendőket és rendezgeti a virágokat, erre szembejön vele a hírfolyamban, hogy tüntess velünk, ha szerinted is rémes itt anyának lenni. Egy sötét, nyirkos novemberi hétfő reggelen lehet, hogy némelyeknél még be is találna az üzenet, na de május első hétvégéjén?
A legfideszesebbek között sem igen akad, aki mindenestül odavan az oktatáspolitikáért és nem érez rettentő kínosnak egy-egy problémát – amikor azonban kiáll az egyik sztárolt pedagógus és olyat mond bele a mikrofonba, hogy „ez a hatalom a legócskább módon próbálja kikényszeríteni, hogy ásatag, elavult értékrendje szerint szüljünk” és konkrétan „beleturkál a bugyinkba”, akkor
nemhogy a kormánypárti, de még a józan ellenzéki is inkább elbujdosik szekunder szégyenében,
remélvén, hogy senki nem von le ez alapján téves következtetéseket a tanártársadalom egészére nézve.
Anyák napján azzal indítani egy elvileg gyerekpárti (és elvileg az oktatásról szóló) demonstrációt, hogy a családalapításra buzdítás, az adókedvezmény, a négygyermekes anyák adómentessége, a diákhitel elengedése (ésatöbbi) valamiféle ásatag értékrend szerinti nőgyűlölő kényszerítés és bugyiban turkálás, az nemigen ébreszt tömegekben szimpátiát.
Különösen, ha a beszédet hallgató állampolgár még abba is belegondol, hogy mi van, ha ez a néhány anya és pedagógus a felnövekvő tiniknek is azt sulykolja, hogy ebben az országban a kormány szüleszti a nőket gonoszul, miközben itt gyereket nevelni és gyereknek lenni kifejezetten és egyértelműen szenvedés.
Rendíthetetlen optimizmussal bízunk benne, hogy nem zajlik efféle indoktrináció, mert bár a kiprovokált könnygáz se kellemes dolog, de hatása jóval hamarabb elmúlik, mint egy olyan útravalóé, hogy vigyázz, az állam a családtámogatásokkal valójában a bugyidban turkál, légy résen és ha jót akarsz, inkább szülj Neuköllnbe (ahol most épp egy többszörösen büntetett előéletű Berhan késelt meg életveszélyesen két kislányt egy iskolaudvaron, rosszkor voltak rossz helyen, úgymond) vagy például Münchenbe (ahol a városi könyvtár június 13-ára szeretettel vár minden gyermeket, négyéves kortól, hogy
Nagycsiklójú Erik, a drag king elvezesse őket színes világába